Ha feltennénk az utca emberének a kérdést, hogy tudja-e, mi a póker, valószínűleg nagyon kevesen lennének, akinek fogalma sincs róla, a legtöbben viszont válaszolnának a kérdésre: a póker "szerencsejáték", jobbik esetben csak ennyi: a póker "kártyajáték"

Miért is gondolnák másképpen, hiszen a köztudatban a póker ugyanolyan szerencsejáték, mint mikor az ember a játékautomatákba dobálja a pénzérméket, meghúzza a kart, és várja a jószerencsét. S ha nem kezdi a gép ontani a csörgős pénzérméket, a páciens idegesen nyugtázza, hogy nem volt szerencséje, majd újabb és újabb pénzeket dobál a pénznyelőbe, mindaddig, amíg az automata a reménykedő teljes vagyonát elnyeli. Ezt követően kezdődik a családi perpatvar, s a pénzhez jutás újabb lehetőségének keresése.

Tehát a vélemények szerint a pókerasztal egyenlő a pénznyelő játékautomatákkal, a kártya maga pedig az "ördög bibliája".

Azután legtöbben, akik ismerik a valamely pókerféle szabályait, leülnek egy korsó sör mellé egy kocsmai asztalhoz, s a szerencsésebbek elnyerik a többiek pénzét.

Akik már láttak a 19. századba visszatérő, vadnyugaton játszódó filmeket, talán bizonyos párhuzamot vélhetnek felfedezni az akkori és a mai, 21. századi jelenség között. Ne csodálkozzunk tehát, ha mélységesen elítélik a kártyajátéknak ezt a fajtáját.

Azonban mit tesznek azok, akiknek fogalma sincs róla? Vagy nem foglalkoznak a kérdéssel, vagy előkapnak egy lexikont, szótárt, hogy kikeressék mit is takar ez a fogalom. Ha a Magyar értelmező kéziszótár egy régebbi, mondjuk egy 1972-es kiadása kerül a kezükbe ezt olvashatják: "Játék (póker). Három, vagy több személy által francia kártyával játszott szerencsejáték." Ugye teljesen érthető a kézlegyintésük?

És kik azok, akik mindenféle minősítés nélkül egyszerűen csak kártyajátéknak nevezik? Ők már feltehetően tájékozottabbak a póker téren, nekik szórakozás lehet családon belül, baráti körben a póker, ők azok, akik gyufaszállal, játékzsetonokkal, esetleg kisebb tétekkel játsszák. Közülük kerülnek ki azok, akik utánanéznek a játékszabályoknak, akik tanulmányozni kezdik játékos társaik viselkedését, licitálási szokásait, lapjaik megjátszásának módját. Végül egy részük a televízió és a tömegkommunikáció hatásának köszönhetően is, komolyabban kezd érdeklődni a póker iránt, szakkönyveket olvasnak, tévés közvetítéseket néz, megismeri a legújabb sztárokat, esetleg az internet segítségével bekapcsolódik az online játékba. Ma már számos szerencsejáték-portál és pókerterem kínálja fel a játék lehetőségét.

Egy kis póker történelem

Most térjünk vissza egy gondolat erejéig a Magyar értelmező kéziszótár meghatározásának egy elemére: "...francia kártyával játszott..." Ezek szerint a póker francia eredetű? Joggal csodálkozunk, hiszen ismereteink szerint a póker történetének kezdete az amerikai polgárháború idejére tehető, s európába a normandiai partraszállást követően jutott el.
Bármennyire is homályos és vitatott ennek a kártyajátéknak a története, a kutatók többsége egyetért abban, hogy a póker amerikai eredetű. A "vadnyugatról" kialakult képünkhöz pedig ugyanúgy hozzátartozik, mint Szegedhez a paprika, Makóhoz a hagyma, vagy Kalocsához a hímzés.

Miért fogalmaztam úgy, hogy a kutatók többsége? Azért, mert vannak akik más forrásokra esküsznek.

Egyesek szerint a póker perzsa (As Nas) eredetű. Igaz, hogy a Közel-Keleten is igen népszerű volt a kártyajáték, udvari játékra való utalásként már a 16. században találkozunk vele.

Mások a német (Poch, Poshspiel) eredetet tartják hitelesnek. Igaz, hogy a nyugati németek általában a francia kártyát használták, s a német színeket a francia jelekkel keresztezték. Az is tény, hogy a "Poshspiel" nevű kártyajátékukban létezett a blöffölés, de a póker eredeztetéséhez ezek a tények igen kevesek.

Végül eljutottunk azokhoz, akik a francia (Bouillotte) eredetet képviselik, s véleményük talán az egyik leghihetőbb. A franciák ugyanis az 1680-as években letelepedtek New Orleansban, s kedvelt kártyajátékuk néhány mozzanatban hasonlított a pókerhez: fogadásokat kötöttek saját lapjaik értékére, sőt még blöfföltek is.

Perzsa kártya Német kártya Francia kártya

Mi azonban fogadjuk el John Scarne nézetét, miszerint a póker az amerikaihamiskártyások játéka volt. Már 1834-ben írásba foglalták a póker (ami abban az időben a csaló játékot jelentette) szabályait. Ezt a játékot a Mississipi folyami hajóin játszották húsz kártyával. Később ezt a kártyajátékot "Bluff" néven is emlegették.

Természetesen általában maga a kártyajáték sokkal régebbi időkre nyúlik vissza. Kínában márkb. 2000 évvel ezelőtt ismerték a játékkártyákat. Hogy Európába hogyan jutott el, nem tudjuk pontosan. Lényeg az, hogy hozzánk az olaszok közvetítették, s már a 13. sz. közepén népszerűvé vált, majd rohamossan terjedni kezdett a kontinensen. Az egyház mindent elkövetett ennek megakadályozására, a kártyásokat elkárhozással fenyegette. Nem csoda, hiszen a kártyákat gyakran vallási rítusokhoz használták, mint például Indiában, majd kialakult a kártyával való jóslás hagyománya is.

Nézzük a francia kártyát!

A négy szín a négy évszakot szimbolizálja, az 52 lap az egy éven belüli hetek számát adja, a 13 egyszínű lap pedig a holdhónapokat jelöli. A figurás lapok összege 12, ami a hónapok számával egyezik. Csupa számmisztika, s máris a babonák világában vagyunk.

Kőr (coeur) Pikk (pique) Káró (carreau) Treff (trefle)

Ne felejtsük el azonban, hogy minket igazából a pókerjáték kialakulásának és elterjedésének a története érdekel: hol, mikor, hogyan, stb. Hogy el tudjuk képzelni az akkori miliőt, amiben ez a játék életre kelt, tegyünk egy kis időutazást vissza a múltba, egészen az amerikai polgárháború kezdetére.